A modernitás rétegei

A szociológia a modernitás önreflexiójaként született. Kezdettől fogva a tradicionális világképek és társulási formák alternatíváit kutatja, különös tekintettel arra a kérdésre, hogy ezek milyen mértékben nőttek fel a szabadság, igazságosság és racionalitás felvilágosodásban gyökerező ideáljaihoz. Egy-egy új integrációs forma megjelenése ugyanakkor korántsem jár automatikusan a régiek eltűnésével. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy a régiekből fakadó emancipációs és patologikus hatások sem veszítenek jelentőségükből, hanem kölcsönhatásba lépnek az újakkal. Ilyenformán a modernitás különböző korszakai egymásra rétegződnek, a szenvedés és felszabadulás összetett, nem ritkán paradox mintázatait hozva létre.
A modernitás rétegei ezekből a megállapításokból indul ki. Bourdieu és Habermas, valamint Giddens és Lash elméletei segítségével a klasszikus és késő modern társulások kölcsönhatásait vizsgálja meg. Az így nyert átfogó kritikai modell segítségével pedig kísérletet tesz a rendszerváltás utáni magyarországi folyamatok értelmezésére is.