A Czuczor–Fogarasi (1862–1874) még nem ismeri a fogalmat. A Pallas (1893–1897) már komoly, átfogó „posta-tanulmány” részeként szentel figyelmet a csőpostának beavatva az érdeklődőt a találmány Londonból, Párizson át, Berlinig és New Yorkig ívelő diadalútjának történetébe. Alkalmazásának budapesti esélyeiről rövid mérlegelést közölve meglehetős prakticizmussal állapítja meg, hogy gyakorlatba történő hazai átültetése mindaddig váratni fog magára, amíg annak nagy befektetést igénylő költségeit csökkenteni, a megcélzandó optimális forgalmat a csőátmérő nagyobbításával növelni és, ezáltal, jobb szolgáltatási paramétereket garantálni nem lehet. Azt is hozzáfűzi, hogy Budapest ebben a vonatkozásban a francia mintát kívánja követni, és egy központból „vezérelt” postai szállítási rendszert képzel el e technika alkalmazásával magának.
A Révai (1911–1926) már szócikket, ábrát rendel hozzá, azaz általános gépészeti leírását adja a berendezésnek, rövidke bevezetőjében el is magyarázza a találmány kezdeti rövid történetét. A pneumatikus úton való postaszállítás „eszméje régi eredetű. Már 1667. [Denis] Papin az angol fizikai társulat előtt fejtegetett ilyen tervet; a múlt században pedig Londonban pneumatikus erővel hajtott közúti vasút is működött. Mindazonáltal csak az utolsó években nyert a pneumatikus úton való küldeménytovábbítás nagyobb jelentőséget…” – írta.
Csőposta „olyan, csövekből álló berendezés, amely hüvelybe zárt leveleket, kéziratokat és kisebb tárgyakat légnyomással v. légritkítással továbbít. Házi csőposta; városi csőposta. Csőposta viszi az emeletre a leveleket. Az iratokat csőpostával küldték le. …“
A kezdetben tehát főként postai alkalmazású találmány hamar széles körű népszerűségre tett szert. Könyvtári hasznosítása sem váratott sokat magára. Hazai könyvtáraink közül a legelsők között ott találjuk az Országyűlési Könyvtárat, (1902-2013-ig működő csőpostával!), a FSzek jogelődjeként működő Székesfővárosi Könyvtárat, amelynek kölcsönzője és raktára között már akkor csőposta szállította a kéréseket Szabó Ervin igazgatósága és Madzsar József főkönyvtárkodása idején, 1914-ben) és némi késéssel az EK is ott sorakozik. A „némi késés” okaként a világháborútól egészen a harmincas évek elejéig tartó gazdasági ellehetetlenülésig tarthat a felsorolás Míg azonban a két előző intézményről többé-kevésbé „közismert” a tény, addig az EK-beli csőpostáról máig alig tudunk valamit, holott beépítésének köszönhetően 1940-ben egy könyv kikeresése átlagban 3-5,5 percre csökkent, (Összehasonlításképpen 20-25 perc számított rutin időnek! A „kívánságlapokat” a kölcsönzőben óra-idővel ellátott bélyegzővel lőtték fel a raktárba, amint ezt az Újság megírta. (Újság /1941. 05. 11. /107. sz., Barcs Sándor: Kik és mit olvasnak 1941-ben) Hozzájárult ehhez az imponáló gyorsasághoz az is, hogy e modernizálás keretében az összes raktárszinten (etage), lényegében az egész raktáron végighúzódó házi telefon segítette a kiszolgálást. (MKSz: 1940. (64. évf. 1-4. sz. /Haraszthy Gyula: Az EK modernizálása.) 1959-ig működött a hajdani csőposta (legalábbis eddig bizonyítható a folyamatos működés), falban lévő masszív rézcsövei kapcsolótáblája ma is láthatók nemcsak az első emeleten, hanem valamennyi raktárszinten. Szolgáltatásait, technikai szintjét tekintve az EK a 40-es évek végére a leggyorsabban, legmodernebben szolgáltató könyvtára lett az országnak. 1944-ben a könyvtár több újságban is könyvtárszolgát keresett, lift- és csőposta kezelésében járatos kiseg. szolgai állomást hirdetett meg, természetesen, pályázattal. A csőposta a raktárterek és a hivatali helyiségek közötti gyors információcserét biztosította. A kölcsönzőt, a raktári szintek, az un. etage-ok II. emeletig nyúló állomásait kötötte össze a szintén az első emeleten lévő hivatali helyiségekkel, utóbbiak esetében a kölcsönzőt is ideértve 5 végállomással. Annak a ténynek tehát, hogy ez a „némi késés” bekövetkezett, az EK végül is nyertese lett, sokkal modernebb technika került a házba, mint az korábban lehetséges lett volna. A kezdetben a technika csodájaként beharangozott műszaki újdonságból a 30-as évek elejére Magyarországon is általános, széles körben elterjedt műszaki megoldás lett, amelyet Európához hasonlóan szívesen alkalmaztak, (ld a római légügyi minisztérium csőposta-központjától egészen a magyarországi Abesszin Társaság rendezvényéig)
Az EK csőpostája a ROTOR Felvonó és Gépgyár (Bp., VI. Szabolcs u. 18/a) tulajdonosának és tervezőjének, Roth Gyulának az „alkotása”, ez a cég szerelte be és szervizelte a könyvtár ún. „Mátrai liftjével”, (villamos üzemű sz. felvonó, 3 személy, v. 225 kg terhelésre 4 állomással, 1935., Ép. eng. : 3/6209) együtt.
Roth Gyula (Budapest, 1899. 12. 30. – Budapest, 1985. 08. 23., a halálozási adat forrása: Nszab /1985. aug. 24.) gépészmérnök, később gyémántdiplomás, okl. igazságügyi szakértő a hazai felvonógyártás kevéssé ismert jelentős alakja. Az I. világháborúban tisztiiskolát végzett, 1917-től az olasz fronton teljesített szolgálatot, rokkanttá lett, ezért tanulmányi szabadságot kapott, mint egyetemi hallgató szerelt le. 1922-ben végzett gépészmérnökként Brünnben / Brnoban. Oklevelét 1922. 02. 01-én szerezte meg, melyet a BME Gépészmérnöki Kara 1963-ban 786/1962. sz.-on honosított. A Wertheimnél helyezkedett el és lett a gyár főmérnöke. Ezt a pozíciót hagyta ott 1933-ban, hogy saját vállalatot alapítson ROTOR Felvonó és Gépgyár (1934) néven. 1934-től volt jelen önálló vállalkozásával a hazai piacon és önállósulásával, egyedi tervezésű személyliftjeivel piaci rést célzott meg. Azonnal kiváltotta a konkurencia haragját, hiszen 1933-ig a Wertheim gyár szolgálatában állva szerzett magának jól csengő tervezői nevet. (Megpróbálták kartellbe kényszeríteni, 10 %-os kvóta elfogadását rákényszeríteni, a Wertheim cég megpróbálta a ROTOR név használatot is letiltatni.)
Hogy a ROTOR árainak ”árfekvését” meg tudjuk becsülni, érdekes adalék lehet: DELTA-Impulzus / 1988 (IV. évf. 1-26- sz.) 1988. 01. 16. / 1. sz. : „Az 1945 előtti időszakból még a Rotor hajtóművét érdemes megemlíteni, mely egy közepesen drága gépkocsi áráért volt kapható.“
1935-ben jelent meg a Fővárosi Közlöny-ben az a közlemény, amely egyéb irat hiányában az EK-beli kapcsolatok kezdeteként értelmezhető. A Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, IV. Ferencziek tere 5. sz. épületében elektromotorok és gépek felállítására kapott építési engedélyt. (Eng. Szám: 1935. 09. 09. – 0913) Az ezt követő történések mutató könyvi perspektívából: Az addigi szokásjog felváltására megszületik az első magyar csőpostatörvény (1936). Kezdetét veszi az EK modernizálása. Ezen belül kezdődik el a csőposta ás a személylift tervezése, engedélyezése, beépítése. Az előzmények:
- felvonó és liftátvétel (?!?), Wertheim, ROTOR ?,1935),
- elektronikus bővítés, átalakítás engedélyezése (1935),
- lift felülvizsgálat (1936),
- teherfelvonók építése / Wertheim (1936),
- csőposta / ROTOR (1936),
- könyvtári felvonó / Wertheim, teherlift haszn. eng. (1936),
- liftépítéssel kapcs. pótmunkálatok / Wertheim (1938-1939),
- ROTOR - lift ügyek, ROTOR - könyvliftek utó-felülvizsgálata, ROTOR - csőposta utó-felülvizsgálata, ROTOR - bánatpénz, ROTOR - csőpostaügy,
- csőposta karbantartás, ROTOR / EK csőposta-berendezés, elismerő nyilatkozata (1940),
- a zsidótörvények alóli kivételezettség, EK csőposta, elismerési nyilatkozat, karbantartás (1942),
- EK csőposta, elismerési nyilatkozat, karbantartás (1943),
- EK csőposta, elismerési nyilatkozat, karbantartás (1944),
- EK Csőposta, elismerési nyilatkozat, karbantartás (1945),
Legalább is ezekről tud a Gazdasági Hivatal Mutatókönyve. Sem a könyvtár, sem a felettes hatóságok iratanyaga nem maradt meg. A Roth hagyatékot őrző intézmény a Felvonó Múzeum megszűnt. Állítólag a Közlekedési Múzeumba került a megmaradt anyag. Megmaradt tervrajzainkat már közzé tettük.
Róth túlélte a háborút, ahogy cége is, úgy-ahogy. Az EK csőpostája is! Hogy meddig az egy másik történet, mindenesetre, ha hihetünk e hírnek: Volozsina, T., A., a Szovjetunió Tud. Akadémiájának Társtud. Alapkönyvtára történeti osztálya vezetőjének még megmutatták.( http://real-eod.mtak.hu/226/1/MBEJ_1958.pdf)
A ROTOR 1949-ben államosítva lett. Egyelőre nem ismert, hogy Roth Gyula maradhatott-e cégénél, vagy sem. A hatvanas évektől igazságügyi lift-szakértéssel kereste kenyerét. Jelentősebb e gyárra vonatkozó iratanyag található a BFL tulajdonában. Így az EK és Roth Gyula cégének története még korántsem lezárt történet. Folyt. köv.
Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár