Ma már kevés látogató gondolná, hogy ez a gyönyörű kályha valamikor egy impozáns méretű, reprezentatív belső terekkel rendelkező, nem akármilyen pesti panorámarészleteket kínáló magánlakás berendezési tárgyainak egyike volt. A kevés megmaradt berendezési tárgy egyike.
Persze, a mai látogató, ha alkalmanként eljut a másodikra, ebből a valamikori elegáns magánlakásból szinte semmit, vagy legalábbis igen keveset láthat, hiszen a Lotz-freskóval díszített kerek terem, a jelenlegi főigazgatói iroda, az előtte található, titkárságként szolgáló tér, valamint a „Mátrai-lifttől” jobbra eső kis tárgyaló-, illetve kiállítóterem kevés kivételtől eltekintve ma sem látogatható, funkciója pedig – kevés kivétellel – már réges-rég nem az, ami valaha volt.
A főigazgatói lakás azonban, ha nem is változatlan formában és méretben, lényegében 1984-ig ellátta a tervező, Szkalnitzky Antal által szabott eredeti feladatát, azaz szolgálati lakás volt, egy sajátos belső világgal rendelkező „társasházban”, melynek lakói sok tekintetben „eltértek” az átlagos pesti összképtől, hiszen a „főbérlő” Egyetemi Könyvtárral, a tényleges hivatali és kiszolgáló helyiségein kívül, osztoztak az épület legkülönbözőbb részein annak belső udvarával együtt. Ebben az épületben lakott ugyanis az I. és II. könyvtárőr a belső udvar hátsó részén (földszintjén és félemeletén), egy-egy 4 szobás lakásban, a kapus és családja a főbejárat mellett, valamint a szuterénben (souterrainben) 2 raktáros és egy fűtő ugyancsak egy-egy szoba-konyhában. Utóbbiak szárazság, világosság és szellősség tekintetében meglehetősen nyomorult szállásnak bizonyultak, nem is szolgáltak sokáig lakásként. Az épületben „természetes szállással” nem bíró, egyéb személyzet fizetése 20%-áért a város más részein vehetett magának szállást, ha kapott ennyiért.
De térjünk vissza a főigazgatói lakáshoz! Az itt lakó könyvtárigazgatók sorát Horvát Árpád nyitotta meg, őt követte Szilágyi Sándor, Ferenczi Zoltán, Pasteiner Iván, majd végül, utoljára, Mátrai László főigazgató. A tény, hogy a főigazgató a könyvtárépületben úgynevezett „természetbeni” lakást kapjon, függetlenül attól, hogy tartott-e fenn bárhol bármilyen szállást, kimondva kimondhatatlanul azzal az elvárással függött össze, hogy az igazgató személyes jelenlétével is emelje az intézmény rangját, garantálja az ország első könyvtárának zökkenőmentes működését, és szükség esetén azonnal beavatkozhasson, intézkedjen. Így kell értenünk az ideiglenes igazgatónak, id. Szinnyei Józsefnek az egyetem rektorához intézett alábbi szavait is (1878. 03. 20./ 308 sz.):
„Az egyetemi könyvtár pincze helyiségében f. hó 15.-én történt tűzvész által indíttatva érzem magamat, hogy a vész ismétlődésének lehetősége felől aggodalmaimat kifejezzem és annak megakadályozására szolgáló intézkedések megtételére kérjem Nagyságodat.
Az egyetemi könyvtár épületének nagyságát és beosztását tekintve, nincs eléggé gondoskodva a betörés, szándékos gyújtogatás és más hasonló veszedelem ellen, ugyanis a reál-utczai kapun bármely csavargó össze-vissza járhatja az épületet anélkül, hogy föltartóztatnák, sőt az épületben lévő sok búvó helyeken éjjel is meghúzhatja magát. A pincze helyiségre való felügyelet Hudák fűtőre van ugyanis bízva, de ez a tűz alkalmával, midőn a nagy kályha befűtése után alig negyedóra múlva közvetlen azon kályha mellett tört ki a tűz, nem volt képes azt észre venni, annál kevésbé megakadályozni, holott kötelessége lett volna kályhája körül tartózkodni, arra felügyelni; ezen egyén nemcsak ezen mulasztás által mutatta ki megbízhatatlanságát, hanem azáltal is, hogy közvetlenül a tűz utáni napon éjjel fél 12 órakor részegen jővén haza, a gázlángokat fölgyújtotta és garázdálkodása által éjfél után 3-ig félelemben és aggodalomban tartotta a lakókat.”
Az elsőként beköltöző igazgató, Horvát Árpád 1875 májusában egy frissen elkészült, az elhúzódó építkezés és költözés miatt meglehetősen kapkodva készülő új épületbe költözött be és lakott 1876 végéig a második emeleten. Része lehetett tehát a korántsem minden tekintetben kész épület okozta kellemetlenségek sorában, amelyről illedelmesen hallgatott a korabeli sajtó, és maga Horvát is restelkedve emlegette 1876. 05. 17. / 136. sz a VKM-hez írt levelében. Levéltári feljegyzésekből tudjuk, hogy korántsem volt e „pazar” lakás maradéktalanul boldog lakója. Idős, megfáradt, meglehetősen megkeseredett ember, szaporodó magánéleti és hivatali bajokkal. Szabadságot kér, szemei gyengülésére hivatkozik, majd így folytatja:
„Ehhez járul még az is, hogy lakásom a délutáni nap perzselő sugarainak lévén kitéve (úgy, mint semmi más lakás a könyvtári épületben) miután nálunk nincsenek sem ablaktáblák, sem redőnyök, melyek által a nyár heve mérsékelhető volna, ennélfogva szobáimban hónapokon át a temperatúra sem szállt alább 24 vagy 25 Réaumur foknál, (ami nagyjából 31,25 °C-nak feletehető meg) mi nálam, mint cholerikus vérmérsékletű embernél gyakori álmatlanságot okozván, annyira el szokott csigázni, hogy e hónapokban munkaképtelenné válok.”
Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az őt váltó ideiglenes igazgató Szinnyei József első intézkedéseinek egyike volt megfelelő függönyök Gazdasági Hivatalnál történő azonnali megsürgetése. 1877-ben Szinnyei veti fel elsőként a megüresedett igazgatói lakás egyes helyiségei könyvtár részére történő kisajátításának ötletét. Az áhított igazgatói posztot nem Szinnyei nyerte el, nem is költözött soha az igazgatói lakásba, könnyű lélekkel javasolhatta:
„A rondella (torony helyiség) minthogy téres és világos, legalkalmasb az atlaszok, képek, és hasonló gyűjtemények számára, melyek eddig, úgy a régi, mint az új épületben egymás tetejébe fölhalmozva, hasznavehetetlenül hevertek. A Corvinák elhelyezésére szintén egy külön szobára lesz szükség.”
Az elképzelés bármily célszerűnek és hasznosnak tűnt, nem találkozott a hivatali elöljáróság (Egyetemi Tanács, VKM) elképzeléseivel. A mintagimnázium került a helyére, igaz, ekkor történt meg a 10 helyiséges 17 méteres közlekedő folyosóval rendelkező magánlakás első jelentős átalakítása, melynek során a lakás egy részét könyvtárteremmé alakították át, míg a többit az elhunyt igazgató családjának kiköltözését követően kívánták könyvtári célra hasznosítani, mint erről a Pesti Hírlap 1899. 01. 22-ei száma tudni vélt. 1984-ig váratott magára, míg a könyvtár ezeket a termeket is magáénak tudhatta.
Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár