A jelenlegi kutatási eredmények szerint a 14, Domonkos-rendhez köthető kézirat egyike a 2012-ben, kritikai kiadás formájában megjelent Érsekújvári kódex. A közösségi felolvasásra (collatio) és magánájtatosságra egyaránt szánt, 1529 és 1531 között, a Nyulak-szigeti Domonkos-rendi apácakolostorban készült könyv nagy részének másolója Sövényházi Márta volt. A kötetre a műfaji változatosság a jellemző: 32 egységet tartalmaz, melyek között találunk evangéliumi perikópákat, passiót, prédikációkat, legendákat, példákat. A szövegek közül kiemelkedik a verses formában megírt Szent Katalinról szóló legenda. Terjedelmes egysége a szöveggyűjteménynek a liber de modo bene vivendi fordítása. Az olvasó hitbeli elmélyülését a kötet 12 db későgótikus stílusú képe szolgálja.
A kódexnek kalandos sors jutott. A kolostorból a török elől menekülő apácák feltehetően magukkal vitték 1540-ben. 1833-ból van újabb értesülésünk róla: Czech János két kódexet talált az érsekújvári ferences könyvtárban: az egyiket felfedezője nevéről nevezték el Czech-kódexnek, míg a másik kötet az Érsekújvári Kódex nevet kapta. Az 1851-ben, a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került kódex ma az Akadémiai Könyvtár állományát gazdagítja. Toldy Ferenc részletközlései (Szent Katalin legendája) után Volf György adta ki teljes terjedelmében először 1888-ban, a Nyelvemléktár 9. és 10. kötetében.
A jelen kiadás méltán lehet forrás és tárgy úgy az irodalom-, a nyelv-, a művelődés-, a könyv- s az írástörténet elhivatottjai mint az egyháztörténet kutatói és a hitüket gyakorló érdeklődök számára.
(A kötet Bevezetője és Darvasi Anikó ismertetője nyomán)