Felhívjuk figyelmét, hogy ezt a honlapot 2016. október 3. után már nem frissítjük. Új honlapunk a https://konyvtar.elte.hu címen érhető el
2017. november 20. hétfő
magyar   English   deutsch  

Patterson-, valamint Károlyi-gyűjtemény

Patterson-, valamint Károlyi-gyűjtemény: az értékes, régi könyvekben az Ex Libris, vagy a tulajdonosra utaló megjegyzés található. A Gyűjtemény az ELTE Angol-Amerikai Intézet mindenkori igazgatójának irodájában került elhelyezésre, hozzáférése korlátozottan lehetséges. Íme, rövid életrajzi ismertetés a könyvek tulajdonosairól, forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, X., illetve V. kötete, Bp. (1905, ill. 1897)

1. Arthur, filológus, szül. Londonban 1835 jún. 7. 18 éves koráig családi nevelésben részesült, 1855. a cambridgei  egyetemre ment, hol 1859. doktorrá avatták. Ekkor jelent meg An Indian Caste (London 1860) c. műve, melyet a   cambridgei egyetem pályadíjjal jutalmazott. Hazánkat 1862-67. többször beutazta, nyelvünket megtanulta, viszonyainkat   alaposan megismerte. 1866. jelent meg a Fortnightly Review-ben a Hungarian Election c. első közleménye   Magyarországról, melynek sikere arra bírta, hogy kiadja The Magyars, their country and its institutions (London 1869)   nagyobb szabású művét. Lefordította továbbá Jókai: Új földesur (The new landlord, u. o. 1869) és Gyulai: Egy régi   udvarház utolsó gazdája (The last master of on old manorhouse, Cornhille Magazin 1872) regényeit. 1886 óta a budapesti egyetemen az angol nyelv és irodalom rendkívüli tanára; külső tagja a Kisfaludy-társaságnak és a Magyar tudományos akadémiának. Egyéb munkái: Report on recent Hungarian Philology (Philol. Soc. 1884); Angol nyelvtan és olvasókönyv (Budapest 1892, Balassa Józseffel); azonkívül az Academy, Fortnightly Review, Journal of Education és Macmillan's Magazine c. angol folyóiratokban számos a magyar irodalom és viszonyokra vonatkozó értekezése jelent meg.

Károlyi. Sándor (I.), a családban első, ki a grófi címet viselte, Lászlónak fia Sennyey Erzsébettől, szül. 1668 márc. 20.,   megh. 1743 szept. 8., a szatmárvármegyei főispánságban atyjának utóda, 1699. a felső-magyarországi főtörvényszék   bárója, s változatos életének minden stádiumán úgy a polgári s politikai, mint a hadi pályán, úgy hivatalos mint családi   ügyeiben fontos és hatalmas szerepvivő. 1703. a Rákóczi Ferenc zászlói alatt nagyban kitört szabadságharc kezdetén ő az első, ki Dolhánál a feltámadt kurucokat szétveri. Azonban nemzete s hazai alkotmánya iránti ismeretes hűsége miatt,  melyet a bécsi felfogás szerint nem tudtak a lojalitással s az uralkodó iránti hűséggel összeférhetőnek találni, az ellene titokban intézett áskálódások s gyanúsítások folytán az udvarnál nem viseltettek iránta bizalommal, azért Rákóczi zászlói alá menekült s Rákóczinek egyik legtekintélyesebb pártvezére, hadi tanácsának tagja, s főfő tábornoka lett. De a  romhányi csata után teljesen meggyőződve, hogy a háborút az általános nagy kimerültség miatt folytatni lehetetlen, s a  nemzet vérét siker reménye nélkül vesztegetni nem szabad: főfő részt vett a szatmári békekötés kieszközlésében s  létrehozásában. A békekötés bécsi udvar kegyével nagy mértékben elhalmozta. Előbb Eleonóra özv. császárné már  1711 szept. 15., majd az új császár és király, III. Károly 1712 jan. 12. főhadvezéri helyettessé nevezte s ápril hó 5. grófi  méltóságra is emelte; 1719. némely utólagos kuruc mozgalmak lecsillapítása reá bizatott; az 1723. országgyűlésen több  fontos országos ügy elrendezésére királyi biztosul küldetett ki, s ugyanazon év szept. 12. b. titkos tanácsosi méltóságra, okt. 4. pedig katonai érdemei jutalmául lovassági tábornokká, 1724 jan. 5. a szervezett helytartó tanács tagjává, s a  tartományi biztosság főigazgatójává neveztetett ki; 1734. az ország védelmére állandó lovasezredet állítván, ennek élére állíttatott, s ezzel a saját ezredével küldé egyetlen fiát, Ferencet a kiütött rajnai hadjáratba; 1741. a tiszántúli felkelt nemes seregek vezérletével bizatott meg, s ugyanezen év szept. 24. Mária Teréziától a legfőbb katonai, u. m. a tábornagyi rangot nyert. A legmagasabb állásokra s befolyásra jutva, ez állását, mely sok gyanusítást vont hazafi-jellemére, határozottan s következetesen az üldözött ügyefogyott kurucok javára használta fel, számtalan külföldi bujdosó részére  eszközölt ki hazatérési engedélyt, a segélyre szorulókat védte, támogatta. Jótékony intézetek, egyházak s iskolák  alapítására s felsegélésére nagy összegeket fordított s fényes emlékeket hagyott maga után, mint egy valódi, nemeslelkű magyar főúr, s jobbágyai atyai jóltevője. Nagy-Károlyban a kegyesrendi szerzet egyháza s társas lakhelye, valamint a szegények ottani kórháza is, Pesten pedig a klarisszák részére alapított zárda, a báthori s miskolci minorita-rendház, a majthényi, csengeri, kaplonyi, erdődi stb. templomok s iskolák neki köszönik létüket. S amilyen volt ő maga, olyanoknak neveli gyermekeit is, hazaszeretetre, honi szokásokra s tiszta erkölcsökre oktatva azokat. Tisztelettel hajlik meg a női...sáky Krisztinát veszi nőül, annak a gróf Csákynak leányát, ki Rákóczival kibujdosott; Klára leányát a szinte kuruc Haller Gábornak adja. Politikai szereplésének hű és kimerítő képe még bővebb kifejtésre vár, de hű nemzeti érzelmeiről,   emberi s családfői nemes jelleméről kételkedni nem lehet; ez bizonyítva van tettei s leveleiben nyilvánuló őszintén kimondott nézetei által.

Károlyi Sándor (II.) gróf, István fia, Esterházy Franciska grófnőtől, második nejétől, országgyűlési képviselő, b. tit.   tanácsos, kitünő gazda s nemzetgazda, szül. 1831 nov. 10. A szabadságharc kitörésével, 18 éves korában, az atyja által   alapított s felszerelt Károlyi-huszárezredbe lépett, s mint főhadnagy Klapka tábornok oldalánál harcolt. A szabadság   leveretése után Párisba ment, s csak az általános amnesztia megjelentével jött haza gazdasága ügyeinek rendezésére s   közgazdasági tanulmányokra fordította minden idejét. Eközben az országos gazdasági egylet munkálkodása s hatása mind szélesb körre terjedvén, ennek ügyeiben is tevékeny részt vett, az 1879. gazda-kongresszuson élénk szerepet vitt, majd a   gazdakör alapító tagjainak egyike, a Tisza-szabályozó társaság ujjászervezésének egyik főtényezoje s annak központi   bizottmányának elnöke lett. 1881. választották először országgyűlési képviselővé Szilágy vmegye tasnádi kerületéből, s ez országgyűlésen a szabadelvű pártban foglalt helyet, az 1884. választásra azonban a mérsékelt ellenzék programjával lépett fel, s az eszterházai választókerületet fogadta el. Az 1885. évi országos kiállítás alatt a nemzetközi gazda-kongresszus elnökségével tisztelték meg. Atyja nyomán járva, a Szent István-társaságnak egyik elnöke. 1882-ben valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal ruházták fel. A nemzetgazdasági téren iróul is fellépett, s a Nemzetgazd. Szemlében és külön lenyomatban is becses tanulmányt adott ki Terménykivitelünk s a vizi utak c. alatt. Nőül vette elhunyt testvérbátyja K. Ede gróf özvegyét, Kornis Klarissza grófnőt. Arcképe megjelent Marastoni rajza után az Ország Tükre 1862. 18. számában.

A Patterson-gyűjteménnyel kapcsolatos további irodalom:

Frank Tibor, "Bibliothèque du Comte Etienne Károlyi. A fóti kastélytól az Angol Tanszékig". In: Ittzés Gábor, Kiséry András, szerk., Míves semmiségek/Elaborate trifles: Tanulmányok Ruttkay Kálmán 80. születésnapjára (Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2002), pp. 349-356. (Pázmány Papers in English and American Studies; 2.)

Tibor Frank, "Arthur J. Patterson and the Austro-Hungarian Settlement of 1867," in: László Péter and Martin Rady, eds., British-Hungarian Relations Since 1848 (London: Hungarian Cultural Centre/School of Slavonic and East European Studies, University College, London, 2004), pp. 47-62;

Tibor Frank, Picturing Austria-Hungary: The British Perception of the Habsburg Monarchy 1865-1870 (Boulder, CO: Social Science Monographs--New York: Columbia University Press, 2005), pp. 109-119.

Frank Tibor, "Arthur J. Patterson és a The Magyars," In: Háda Béla, Ligeti Dávid Ádám, Majoros István, Maruzsa Zoltán, Merényi Krisztina, Petneházi Margit, szerk., Eszmék, forradalmak, háborúk: Vadász Sándor 80 éves (Budapest: ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, 2010), pp. 141-153.

 

Keresés


Felhasználói belépés

E L T E     E g y e t e m i     K ö n y v t á r i    S z o l g á l a t         M i n d e n     j o g     f e n n t a r t v a .